A CoachOK Szakmai Szövetség, amelynek elnöke vagyok azt találta ki magának, hogy ha valaki tenni szeretne magáért, megérett benne, hogy az életének, döntéseinek felelőssége az övé, akkor tematikus nyílt napokon eljöhet előadásokat hallgatni, workshopokon dolgozni és egyéni coach üléseken egy szakemberrel kockázat nélkül átgondolni az aktuális helyzetét.
Egyik rokon coach szervezet havonta tart gondolatébresztő előadásokat coachoknak. Az októberi rendezvényük tárgyául a felelősséget választották, aminek a beharangozóját olvasva rögvest írni támadt kedvem.
Számos furcsa gondolat és publikáció terjeng arról, hogy a coachingban hogyan oszlanak meg a felelősségek, ill. kinek mennyi a felelőssége az együttműködés sikerében. Nagyon értem, hogy ez a szakmai és ügyfél-közönség érdeklődésével is találkozik. Azzal együtt, hogy megtévesztőnek mondom magát a felvetést.
Úgy gondolom, hogy a coaching helyzetben másutt vannak a felelősségeink, ha coachok és másutt, ha ügyfelek vagyunk. Személyes életünk abszolút szakértő bajnokaként a felelősségünk abban, hogy bárkivel az együttműködést, együttgondolkodást a hétköznapokba átültethető tettekbe, kommunikációba, stb. forgassuk 100%-ban a mienk és senki másé. Elvégre a coaching csodája nem az ülésben történik, és szinte coach-független. Amit az ülések közötti szünetben művelünk, ahogyan ott tudjuk az életünket alakítani, az azonban csakis és kizárólag a mi ügyességünket dícséri vagy a mi halogatásunkról, komplexusainkról, önszabotáló tendenciáinkról szól.
A coach felelőssége, hogy szakmájának legjobbja legyen. Céljában és folyamatában is olyan üléssort adjon az ügyfele feneke alá, amitől az a legjobbat tudja magából kihozni. Például vegyük észre a halogatási és önszabotáló tendenciáit, javasoljuk kezelésre a komplexusait... és ezzel együtt, tudatos coachokként magunkra és a folyamatokra figyeljünk, ebben vállaljuk a maximális felelősséget.
Példa a dilemmára az életben:
Egy vállalati belső coach megkérdezte, hogy mit tud tenni, ha érzékeli, hogy ügyfele krízisben van. Nagy kérdés, nagy szavakkal. Ha megbízása van a vállalatától ennek az embernek a kezelésére, akkor ennél az ügyfélnél, az ügyféllel együtt elgondolkodhatnak azon, hogy vajon a krízis milyen eredetű és mire vonatkozik. Pl. életközépi a válsága, szakmai, értelemkereső vagy fizikai teljesítőképességében ért el valamilyen határra (vagy valami egészen más) és ennek megfelelően javasolhat az ügyfél céljaihoz közelebb vezető folyamatot. Dehogy az ügyfél válsága attól még nem változik és bár nem ritka, hogy belső coachként az ügyfelek teljesítménye egyben a belső coach teljesítményének mutatója is lesz, a faramuci ebben az összefüggésben mégis az, hogy nem tud felelősséget vállalni az ügyfeléért... csak a coaching folyamatért.
Összefoglalva: a coachingban nem beszélhetünk felelősségről nagyvonalúan. Hisz többféle felelősség is működik - az ügyfélé a saját életének, munkahelyi és vezetői változásainak a kezelésére és a coaché, az ügyfél számára legoptimálisabb folyamat összeállításában.
Ehhez is hasonló szemléleti cikkeket olvashat a http://www.lemma-coaching.hu oldal könyvtárában.
